Október 5-én iskolai ünnepély keretében emlékeztünk az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi hősre. Az ünnepi műsort a 3. osztályos tanulók adták. Felkészítőjük dr. Barati Béláné tanítónő.
________________________________________________________________
Az ünnepséget Repkáné Tóth Bernadett tanárnő nyitotta meg:
"Tisztet ünneplő közösség, vendégeink, kedves kollégák, tanulók!
Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján, Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Ugyanezen a napon, október 6-án Pesten főbe lőtték Batthyány Lajos miniszterelnököt. Kivégzésüket szándékosan időzítették erre a napra. Ekkor volt az első évfordulója a 2. bécsi forradalomnak, mely a magyarok miatt tört ki és végzett Latour hadügyminiszterrel. Haynau véres emlékeztetőül és megtorlásként választotta ezt a napot.
Kik is voltak az aradi vértanúk?
Katonák, akik a fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dicsőséget tartották fontosnak életük során. Emberek, akik a magyar szabadságharc hívó szavára, katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Ők azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, vezették csapataik embereit keményen küzdve, mert hittek abban, hogy győzhetnek. Életük azzal zárult, hogy rajtuk statuáltak példát a megtorlásra. Meghaltak, mert szembeszálltak volt esküjükkel, amely a császárnak tett ígéret volt. Ők azok, akik elmenekülhettek volna, amikor már tudható volt a vég, hátrahagyva a hozzájuk beosztott katonákat, mégsem tették. Olyan hősök ők, akiket Magyarország történelmében csakis vérvörös betűkkel lehet illetni, mert a vérüket áldozták ezért az országért. Minden valamirevaló magyar embernek tudni, ismerni kell nevüket, tetteiket!
163 év telt el, de neveiket évről-évre, azóta is százszor és ezerszer soroljuk föl ezen a napon. Mert a gyász fájdalmát enyhíti ugyan az idő, de az emlékezés kötelességét, amit az utódokra, ránk rótt, azt nem mulasztja el.
Mondják: aki nem ismeri a múltat, nem méltó a jövőre sem.
„Tiszteld a múltat, hogy élhesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!" - írja a legnagyobb magyar, Széchenyi István.
Tisztelegjünk, és ünnepeljünk méltóképpen! Idézzük fel azoknak a nagyszerű embereknek a példáját, akik életüket áldozták az utókor szabadságáért. Ebben segítenek nekünk a 3. osztály tanulói, akiket dr. Barati Béláné tanítónő készített fel. Fuvolán közreműködik Szalontai Gréta 4. osztályos tanuló, zongorán kíséri Petricska Eszter tanítónő.
A dekorációt Szajkó Gáborné, Petricska Eszter, Bajusz Sándor és Kosuth Dezső készítette."
________________________________________________________________
Hozzászólások