Az évszak hangulata az elmúlás felé tereli tekintetünket. Ahol mulandóságunk homloktérbe kerül, ott válik igazán tapinthatóvá a több, a teljesebb, a csorbítatlan élet igénye.

Nyáry Pál a „Szívemet hozzád emelem!” című könyvében így írta:

Az üdvösség nem a síron túl kezdődik. Itt adja az Úr azoknak, kik Jézusban hisznek:

„Aki hisz a Fiúban, örökélete van…”
/János 5:24/

Van! Tehát nem lesz!

„Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél a Jézus Krisztust”
/János 17:3/

Az örökélet: Isten megismerése, összeköttetésben lenni az Atya, Fiú, Szent Lélek Istennel. Ez az összeköttetés az üdvösség. Az üdvösség, a kegyelem, Isten ajándéka.

Itt a földön kell tehát üdvösségre jutni. Aki itt nem üdvözül, az nem üdvözül odaát sem.

„Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örökélete van, és nem megy kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
/János 5:24/

Legyen hát Isten atyai kezében az életünk, és evégre fogadjuk el hit által az örökélet ajándékát.

A gyerekek versekkel, hangszeres szólószámmal, zsoltárok éneklésével tettek bizonyságot.

Fuvolán játszott: Danyi Patrícia
Furulyázott: Csigás Kitti, Bodnár Noémi
Szólót énekelt: Takács Jázmin, Stumpf Boglárka
A zsoltárok éneklését fuvolán kísérte: Magyar Blanka

Felkészítőik:

Egressyné Kufcsák Éva
Magyar Andrea
Pappné Rjaskó Natália