Kedves Olvasó!

A Petőfi Sándor Református Általános Iskola 2012. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit Sátoraljaújhelyben.  Sok-sok ember hite, közös akarata és munkája kellett ahhoz, hogy minden akadályt legyőzve elindulhasson a munka a régi iskolaépület felújított falai között. De nemcsak az épület újult meg kívülről és belülről, hanem szakmailag kitűnően felkészült, tenni tudó és akaró, erős erkölcsi alapokon nyugvó pedagógusok várták a rájuk bízott 72 tanulót.

Sorolhatnám azokat a rendezvényeket, megható műsorokat, vidám délutáni foglalkozásokat, ünnepi megemlékezéseket, közös kirándulásokat, melyeknek az eddig eltelt alig több mint 2 hónap alatt részesei lehettünk. Írhatnék a tanórákon, a napközis foglalkozásokon végzett magas szintű pedagógiai munkáról is. Most mégsem ezt teszem, inkább arról az érzésről, hangulatról, miliőről szeretnék beszámolni, amely a mindennapjainkat hatja át. Milyen ez az iskola pedagógusszemmel?  Jó az ódon épületbe belépni, ahol friss illatok, világos folyosó, tágas, szépen, ízlésesen dekorált tantermek, új bútorok, hatalmas füves udvar vár ránk. Ezek a tárgyi feltételek, amelyek befolyásolják ugyan napjainkat, de nem ezek határozzák meg.

„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." (Antoine de Saint-Exupéry)

A kollégák, a tanulók már messziről köszönve, mosolyogva fogadnak, mindenkinek van egy-két jó szava a másikhoz. Figyelünk egymásra, segítünk egymásnak! Mi tanítók, nem egymás ellen acsarkodva, hanem kart karba öltve, tudásunkat összetéve, KÖZÖSEN neveljük és tanítjuk a ránk bízott gyerekeket. Nem véletlenül írtam a nevelést előre, hiszen oktatni, tanítani nevelés nélkül is lehet- csak nem érdemes! Helyes, igei alapokon nyugvó neveléssel, a becsületre, a felnőttek, társak tiszteletére, egymás szeretetére, megértésre, türelemre, alázatosságra, önzetlenségre, segítőkészségre, megbízhatóságra, előzékenységre neveljük tanulóinkat. Olyan értékekre, melyek társadalmunkban már-már elfeledett erkölcsi alapelvek. Még csak az elején járunk „küldetésünknek", de már vannak látható eredményeink. Diákjaink figyelnek egymásra, tudják hogyan kell tanítási órákon, szünetekben, templomban, ünnepeken helyesen viselkedni. Nagyon keveset kell fegyelmezni őket, hangos szó, csúnya beszéd alig-alig fordul elő. Munkánkat nagyban segítik a hittanórák, az iskolai és a vasárnapi istentiszteletek, melyeken tanulóink nagy szeretettel és odaadással vesznek részt.

És hogy szeretünk-e itt tanítani és tanulni?

Mindannyiunknak - pedagógusnak, szülőnek és gyereknek- külön-külön nagy döntéseket kellett hoznunk. Fel kellett adnunk eddigi jó vagy kevésbé jó, de biztos, megszokott helyünket, vállalva az ismeretlent, a bizonytalant.

Azt hiszem, - kollégáim nevében is mondhatom-, hogy jól döntöttünk, amikor mindezt vállaltuk. Szeretünk itt lenni, szeretjük a református iskolát, jó itt tanítani, nagyon jól érezzük magunkat! Kifogyhatatlanok vagyunk az ötletekből, élvezzük, hogy mi magunk alakíthatjuk az iskola arculatát, életét. Mára az is kiderült, hogy a PETŐFIREFI életképes, versenyképes iskolája városunknak. Reméljük, a munka, ami itt folyik tiszteletet, megbecsülést fog kivívni mind a fenntartó, mind a város lakosainak, vezetőinek körében.

A Kollégák nevében, Repkáné Tóth Bernadett

_____________________________________________________________