„Gyertyát gyújtok, égjen a szeretetért,
a velünk eltöltött, minden pillanatért.
Elmentek tőlünk, nem látjuk őket többé,
de szívünkben, itt élnek mindörökké.”
A mulandóság emberi létünk sajátossága. A 6. osztály bizonyságtételén a versek és énekek az emlékezés, elmúlás és örökkévalóság gondolatkörére épültek. A téma november hónapban különösen aktuális, hiszen elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Ilyenkor talán még inkább elgondolkodunk az idő múlásán, s azon, mi földi létünk értelme, célja.
Pál apostol Timóteushoz írt második levelében megtalálhatjuk a választ erre a kérdésre: a jó harcot megharcolni, a pályát végigfutni, a hitet megtartani, mert vár ránk az igaz élet koronája.
Ehhez ad erőt, reményt és biztatást számunkra ismét a szentírás: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk… örökkévaló mennyei házunk.” — olvashatjuk Pál apostol második korinthusi levelében.
