Advent a reménység időszaka. Reményekkel teli szívvel fordulunk az Úr felé és várjuk eljövetelét. Az időszak sajátos „gyakorlatai" a csöndet, az elmélkedést, az imádságot, bűnbánatot és a Karácsonyra való készülődést foglalják magukba. Próbáljuk minden figyelmünket Istennek szentelni, tisztítsuk meg lelkünket, tartsunk bűnbánatot.

Adventkor koszorút készítünk. A gyertyákat vasárnap gyújtjuk meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt.

A készülődés, a meglepetés öröme, a meghitt, várakozó hangulat iskolánkba is beköltözött. Mert ami a karácsonyban igazán megragadja a gyerekeket, amitől számukra is érthetővé válik ez az ünnep, az a készülődés, a különleges napok közös tevékenységei, kis szertartásai. Ami tehát a gyerekek számára fontos, ami megmarad, és amire még felnőttkorban is nosztalgiával gondolnak vissza, az a hangokból, ízekből, illatokból, színekből, a közös készülődésből, az ajándékozás és a bensőséges együttlét öröméből szövődött karácsony.

Az adventi koszorú első gyertyáját december 1-jén gyújtották meg a harmadik osztályos gyerekek. Versek, dalok csendültek fel.

"A karácsonyi játékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek. De a szeretet ajándéka megmarad."

Varga Jánosné és Petricska Eszter