Az Iskola feldíszítésétől kezdve, a kisiskolások részvételéig mindent. Köszönöm a templomi előadást, a gyermekek műsorát, az áldást és búcsúzást, amit a 8. osztályos diákok kaptak, mind az egyháztól, mind a tanároktól és szülőktől kaptak. Nagy meglepetés volt számomra az is, hogy minden végzős diák szerepelt egy-egy verssel, énekkel, mindenki megmutatta magát a közönségnek az Ő kis gyermeki létükkel, mutáló, izguló hangjukkal. (Akik valljuk be, inkább meg sem szólaltak volna, mert szerintük mily ciki, a dörmögő vagy izguló hang, a vörösödő, akár mindenki elől rejtett könnyek.)

Nagyon tetszett a köszönő is, ami az Édesanyáknak szólt, majd Ők is áldást mondtak a gyermekeiknek. Ott, azt gondolom, egy szem sem maradt szárazon, mindenki a könnyeivel küszködött. Minden elismerésem a Tanárnőnek, aki megszervezte, kigondolta és betanította a gyerekeknek azt a sok dalt, szöveget, verset, így áldott állapotban is.

Köszönöm, hogy a hagyományok visszaköszöntek (az általunk is énekelt) ballagó dalokban is. Eddigi életem során még ilyen megható, színvonalas ballagási ünnepségen nem vettem részt.

Jó tudni, hogy van még ilyen Intézmény, ahol mindezt szem előtt tartva nevelik a gyermekeket és irányt mutatva a nagybetűs ÉLET-hez.

Még egyszer köszönöm és minden elismerésem az Önöké.

Egy anya, aki sajnálja, hogy az Ő gyermekének nem adatott meg ilyen iskolai légkörben elballagni.

Ambrus Mariann
Dunakeszi